"Bazdki, ketten vannak!"

Elnézést kérek, a vulgáris cím miatt, de ez az ami a legjobban ki tudja fejezi mindenki döbbenetét 😋😊🙊

 Majdnem egy hét telt el, mire időpontot kaptam a nőgyógyászomhoz. A régi munkahelyemen lévő Dokihoz járok már évek óta, és úgy döntöttem, hogy a terhesség útját is szeretném vele együtt végig járni. 
Nagyon izgatott voltam, azt hittem, hogy soha nem jön el a várva várt nap. Pechemre sajnos még sem tudott aznap fogadni, mert szabadságra kellett mennie személyes okok miatt. Nagyon csalódott voltam, és úgy voltam vele, hogy jó, nem érdekel, akkor viszont elmegyek egy másik doktorhoz, én nem tudok tovább várni. Muszáj hallanom egy orvos szájából is, hogy babát várok, mielőtt még teljese bele élem magam. 
Párommal együtt mentünk el a vizsgálatra, ő addig a váróban várt rám. A doktor nagyon rendes volt, előtte megvizsgált, vett le valamilyen mintát is, majd jött a hüvelyi ultrahang. Ahol végre láthattam a kis mákszemecském. Annyira kis apró volt! De ott volt, és nekem ez volt a lényeg. Kb 4 hetesen voltam az első ultrahangon. Kedves volt a doktor, adott egy képet is, amit meg tudtam mutatni Krisznek, és ami azóta is bekeretezve pihen a szekrényen. Emellett biztosított az orvos, hogy ha bármi van, hozzá is nyugodtan fordulhatok, hívhatom őt is, szívesen segít. 

Fülig érő vigyorral mentem ki a váróba és nyomtam Krisz kezébe a képet, amin látszik a kisbabánk kezdetleges állapota. Úgy döntöttünk, hogy most már, hogy van kézzel fogható bizonyítékunk is, beavatjuk anyukámat is, aki szintén a korházban dolgozik és aznap este ügyeletes volt. 

Nagyon örült annak, hogy végre unokája lesz. 

A következő ultrahang vizsgálat másfél hét múlva volt esedékes. Egész héten tűkön ültem, hogy újra láthassam a kis csodámat. Viszont a munka nem nagyon ment. Persze, a főnökömnek, aki egyben a barátom is szóltam, hogy terhes vagyok, és hogy nem tudom hogy fogom bírni majd a munkát. (ő már a teszt előtt két héttel is folyamat azzal szívta a vérem, hogy tuti terhes vagyok, mert elkezdtem kávét inni, amikor nem is szeretem 😅) Egyáltalán nem lepődött meg. Az utóbbi időszakban eléggé szétszórt voltam és hisztis is, amit senki nem tudott hova tenni a környezetemben. A legérdekesebb az egészben, hogy ebben az időben én már mondogattam anyunak, Krisznek és a csajoknak, hogy mi van ha ikrek lesz. Nem tudom, hogy honnan jöttek ezek a gondolataim. 

Az utolsó munkanapom egy pénteki nap volt. Nagyon stresszesnek éreztem magam, szét bőgtem  munka közben is a fejem, összevesztem a főnökömmel, még Krisznek is sírtam egy sort telefonba. Majd fájni kezdett az alhasam, és újra ilyen rózsaszínes vérzésem lett. Borzasztóan megijedtem. Azonnal hívtam a főnit, hogy váltson le, mert valami baj van. Anyumat is hívtam, hogy mi a helyzet. Rettenetesen féltem attól, hogy túl stresszeltem magam és emiatt elveszíthetem a babát. Nem tudtam volna feldolgozni. 
Anya haza hozott a munkából, elmondtam neki mi fáj, hol fáj stb. Igazából kiderült, hogy ügyesen felfáztam, csak nem tűnt fel. 😅 Utána már a vizeletem is csípni kezdett. SoSbe hívtuk az orvost, hogy mit tegyünk. Ajánlott egy szirupot, amit már kisbabák is szedhetnek. Szerencsére segített. 5 napig ittam. Szilva íze volt neki, de elmulasztotta a panaszaim és meggyógyultam. Viszont a következő ultrahang vizsgálatig nem mentem dolgozni. 

Elérkezett a várva várt nap, és mentünk újra vizsgálatra, most már a saját orvosomhoz. Nézett elsőnek hasi ultrahangot, hogy minden rendben van e, majd mondta, hogy csinál egy hüvelyit is. Nadrág, bugyi letol, és vártam, közben az arcát vizsgáltam. Nagyon nézte a monitort. Furcsáltam, hogy nem mond semmit, kicsit aggódni is kezdtem. Majd megszólalt
- Bazdki - mondta. A szívem megállt egy pillanatra. Csak arra tudtam gondolni, hogy biztos valami baj van. Rám nézett. - Nyugi, minden rendben, csak... - és felém fordította a monitort. 
- Bazdki - kerekedett el a szemem. - ketten vannak!
Így tudtam meg, hogy ikreket várok 😁😆 Felfogni nem bírtam igazából az egészet. Csak röhögtem mint egy fél őrült. Még mai napig hihetetlen ez az egész igazából. Fogalmam sincs, hogy miket mondott az orvos. Csal röhögtem, hogy én ezt nem hiszem el. Nem is mi lennénk, ha nem ez történne. Megkértem a Dokit, hogy hadd fotózzam le az UH képet, mert nem fogja elhinni párom. Szerencsére megengedte. ( később tudtam meg, hogy neki is vannak ikrei, gondolom teljesen átérezte Krisz helyzetét 😆)
Megvártam a záró papírom, meg írt még fel nekem gyógyszereket, mert a terhesség egy kicsit megzavarta a leni dolgokat és egy csomó bacit és gyulladást össze szedtem, majd kimentem a váróba Kriszhez. 

Soha nem felejtem el. Csillogó szemekkel nézett rám, várta a fejleményeket. 
- Szívem, kérlek maradj ülve. Hadd mutassak valamit. - ültem le mellé a székre. Láttam az előttünk elmenő Dokin, hogy nagyon mosolyog. Nem is csodálom. Krisz elé dugtam a telefonom, a képpel. Nem értette persze, hogy mit kell nézni. - Ott a baba. És ott van egy másik is. Ikrek. - közöltem vele és újra elnevettem magam. igazából csodálom, hogy nem vittek át a pszichiátriára, úgy nevettem. Szegénykém sokkot kapott. Láttam rajta. Nem meglepő. Ezzel én is így voltam. Amíg vártam, hogy Krisz magához térjen, felhívtam anyám, és mondtam neki hogy nézze meg a képet amit küldtem neki. Ő ugyan úgy reagált az egészre, mint én. Nevetett. Megbeszéltem vele, hogy átmegyünk hozzájuk, ha itt végezünk, csak életet verek valahogy Kriszbe.
Szegénykém nagyon cuki volt, kérdezte, hogy nem lehet e alkudni belőlük, mondtam neki, hogy nem, ezt megnyertük magunknak. Ne értsd félre, nem rosszból mondta, csak számára is elsőre elég ijesztő volt ez az egész, ugyan úgy mint nekem is. Egyikőnknek sincs kistestvére, még csak pelenkázni se pelenkázott egyikünk se. Egy gyerek is nagy kihívás nekünk, nem hogy kettő, De gondolom ezek a hirtelen jött félelmek benne vannak minden első szülővé váló párban. 
A plusz poén, hogy volt egy másik pár a váróban rajtunk kívül. A nőnek már szép nagy pocakja volt. Ők is végig hallgatták azt, amit mi leműveltünk és ki is nevettek minket.  

Kb negyed óra után sikerült elindulnunk anyumékhoz. Úgy döntöttem, hogy most már a nagyon szűk családnak elmondjuk. Igaz, még tényleges szív mozgás nem volt, de a Doki már látott kis szív veréshez hasonló rezgést a babáknál. Meg bakker, azért ezt magamba tartani nem bírtam volna 😂 

Anyumhoz oda érve, anya szólt, hogy mama össze rakta a képet és hogy rájött hogy terhes vagyok. Meg sem lepődök ezen. Egész életében védőnőként dolgozott. 😅

Mamánál is, és apumnál is követtük a kérlek üljetek le sémát. Mind a ketten idősek, és nem szerettük volna ha a hír hallatán megrogynak vagy bármi 😅 Az öröm és a sokk után elkezdtünk beszélgetni. Mindenki arra volt kíváncsi, hogy hogyan is hoztuk össze az ikreket. Mama kérdezte, hogy szedtem valamilyen segítő gyógyszert? Mondtam neki hogy nem, semmi ilyesmit. Végül kiderült, hogy kb 100 évre visszamenőleg voltak ikrek talán, dédi mamám testvérei. De nem tudta mama biztosra megmondani. Így még mindig kicsit rejtély számunkra, hogy hogy lettek az ikrek 😊 

Este még felhívtam a főnököm, és közöltem vele, hogy nem tudok menni dolgozni, mert veszélyeztetett terhesnek nyilvánított az orvos. Ezen se lepődött meg a főni. Eskü valamilyen mágus, vagy jós vagy nem tudom 😂

Bemutatkozás

Szia!

A nevem Dorka. 28 éves első gyerekeit váró kismama vagyok. Azért kezdem el írni ezt a blogot, mert nem találtam nagyon olyan oldalt, amelyen ténylegesen tudnék olvasni egy ikreket váró kismama és anyuka életéről. Pedig a mai világban egyre gyakoribb, hogy valaki iker gyermekekkel várandós, mégis a legtöbb oldalon csak az egy, illetve körkülönbséggel több gyerekes édesanyák írják, mondják le a tapasztalataikat.  Amikről persze az ember nem tudja eldönteni, hogy nála mennyire lesz hasonlóság, az elmondott praktikák mennyire válnak be amikor az ember két csecsemőt gondoz éjjel nappal. No, nem mintha én szakértője lennék ennek a témának, mert őszintén megvallva csak sejtésem van, hogy mire is számíthatok az elkövetkezendő hónapokban, években. De jól esik ezeket leírni, mert ha már csak ennyivel segíthetek saját magamon és esetleg máson is, már megéri a rá fordított idő. Persze ez nem jelenti azt, hogy mindenkinél ugyan úgy fognak történni a dolgok, ahogy nálam. Mert ahány ember annyi féle szokás, világnézet. És ez a gyerekekre is igaz. Nincs két egyforma személyiségű gyermek. Még az ikrek is teljesen mások, attól eltekintve, hogy külsőre egyformák. (persze ha egy petéjűek) Így koránt sem biztos, hogy az én élményeim, tapasztalataim, amik majd lesznek a babócák érkezése után bárkinek is hasznosak lennének. 
De akkor kezdem a legelején. 
Párommal eldöntöttük, hogy szeretnénk igazi családdá válni, és eljött az ideje, hogy két macskán kívül a házat gyerek zsivaj is betöltse. Annyira nem voltam rá pörögve a teherbe esésre. Nem néztem sem peteérésről a naptáram, se gyógyszereket nem szedtem azért, hogy mihamarabb teherbe essek. Úgy voltam vele, hogy majd jön a kicsi, ha idejét érzi. Addig meg legalább tudjuk még tovább építgetni a jövőjét, és saját magunkat is jobban fel tudjuk készíteni a változásra. Mondjuk ez inkább rám igaz. Tudom, hogy páromból csodálatos édesapa lesz. Én nehezebben viselem a változásokat. Soha nem is viseltem őket jól.
Kb fél év telt el hiába való próbálkozással. Minél többet fordult elő, hogy késett a mensim, annál nagyobb volt a csalódás, amikor megjött. Még magamon is meglepődtem, hogy tényleg ennyire rosszul érint? Tényleg ennyire szeretnék gyereket? Emlékszem, egyik alkalommal dolgozni voltam, amikor késett pár napot, reménykedtem, és végül megjött én meg a barátnőmnek bőgtem a munkahelyemen. 😅 Akkor jött el az a pillanat, hogy úgy voltam vele, hogy a kezembe veszem kicsit az irányítást, és figyelni fogom, mikor is van a legnagyobb esély a teherbe esésre. Eltelt egy újabb hónap, és közeledett az újabb esedékes piros betűs nap eljövetele. Pont előtte voltam három nappal a nőgyógyászomnál, egy rutin vizsgálaton, mert hát egy kicsit beparáztattam magam, hogy mi van ha baj van 😆😅 Persze semmi gond nem volt, a Doki csak annyit látott, hogy meg van vastagodva a méhfalam. Egyből izgatott lettem. Vártam, hogy hátha lát valamit, hátha hallok valami jó hírt. Közölte, hogy ez lehet attól, hogy meg fog jönni. Majdnem sírva fakadtam a vizsgálat közben. 
Eljött a mensi esedékes első napja, és volt egy minimális, rózsaszínes vérzésem, Egy világ omlott bennem össze, azt hittem, hogy meg fog jönni. Este, fürdésnél még egy hisztit is lenyomtam szegény páromnak, hogy én nem akarok menstruálni, ne jöjjön meg, mert és gyereket szeretnél. Nem igen tudott szegény mit kezdeni a helyzettel, nem igen voltam hisztis típus.
Eltelt a nap, majd még egy, de csak a rózsaszínes minivérzés maradt meg. Ott már furcsáltam, (persze egyből arra gondoltam, hogy biztos baj van velem 😅😅😅) Egyből írtam két barátnőmnek is, akik hozzám képest szakértőnek számítanak. Miután jól szét sokkoltam őket és páromat is az interneten talált információkkal, abban maradtunk a csajokkal, hogy holnap csinálok egy tesztet. Mondanom sem kell, hogy nem sokat aludtam az éjszaka. Fél 8 előtt felébredtem, hogy keressek egy nyitva lévő bármit, ahol lehet kapni terhességi tesztet. Szerencsémre a közelben lévő patika pont fél 8kor nyitott. Hipersebességgel magamra kaptam egy nadrágot és egy kabátot, belebújtam a cipőmbe és elindultam a patikába. Konkrétan semmi nem érdekelt. Nem törődtem azzal, hogy nem vagyok megfésülködve, hogy fogat nem mostam, de még az sem érdekelt, hogy a szemüvegem sem vettem fel. Mint a szemellenzős lovak, célirányosan mentem a patika felé. Utólag tudtam meg, hogy az egyik barátunk akkor látott, de nem köszönt rám, mert elmondása szerint olyan iramban csörtettem, hogy vigyázva állt a kocsiban. 😆😆

A patikában vettem két tesztet, és szinte futottam hazáig. Az is közre játszott azért, hogy majd bepisiltem már. Felérve a lakásba kabátom ledobtam magamról és szaladtam a wcre. Azért nem volt egyszerű két tesztet egyszerre megcsinálni és olyan izgalomba voltam, hogy eszembe se jutott mondjuk elrakni a vizeletet. 
A lényleg, hogy sikerült, és mind a két teszten megjelent egy-egy halvány, második csíkocska. Nem akartam hinni a szememnek. Persze egyből küldtem a csajoknak a képet, hogy akkor ez most az amire gondolok? ez tényleg pozitív? de akkor miért ilyen halvány? Juci megnyugtatott, hogy neki ennél halványabb volt amikor az első kisherceggel volt várandós, és majd erősödik a csík. 
Alig bírtam kivárni, hogy Krisz felkeljen. Szívem szerint sikítva ugrottam volna rá az ágyban, de mivel sokat dolgozik szegény és keveset pihen, hagytam, hogy keltse az ébresztő. 

Az órámmal együtt számoltam vissza a másodperceket, nyolcig. Nagyon örült a pozitív tesztnek.💖

Számtalanszor elképzeltem, hogy ha egyszer terhes leszek, hogyan fogom vele közölni. Szerettem volna venni egy baba cipőt, bele tenni egy dobozba és oda adni neki a teszttel. De abban a pillanatban, amint megláttam a kettő kis csíkocskát, még ha halvány is volt, semmire nem vágytam, csak arra, hogy megosszam vele, Hogy elmondjam neki, hogy sikerült! Hogy végre tényleg család lehetünk! 

Rá egy hétre újra megismételtem a tesztet, és erősebb lett a második csíkocska. Alig vártam, hogy menjek nőgyógyászhoz, hogy láthassam a kismanót és tényleg elhiggyem, hogy ez a csoda velem is megtörténik 🙏😊💖