Bemutatkozás

Szia!

A nevem Dorka. 28 éves első gyerekeit váró kismama vagyok. Azért kezdem el írni ezt a blogot, mert nem találtam nagyon olyan oldalt, amelyen ténylegesen tudnék olvasni egy ikreket váró kismama és anyuka életéről. Pedig a mai világban egyre gyakoribb, hogy valaki iker gyermekekkel várandós, mégis a legtöbb oldalon csak az egy, illetve körkülönbséggel több gyerekes édesanyák írják, mondják le a tapasztalataikat.  Amikről persze az ember nem tudja eldönteni, hogy nála mennyire lesz hasonlóság, az elmondott praktikák mennyire válnak be amikor az ember két csecsemőt gondoz éjjel nappal. No, nem mintha én szakértője lennék ennek a témának, mert őszintén megvallva csak sejtésem van, hogy mire is számíthatok az elkövetkezendő hónapokban, években. De jól esik ezeket leírni, mert ha már csak ennyivel segíthetek saját magamon és esetleg máson is, már megéri a rá fordított idő. Persze ez nem jelenti azt, hogy mindenkinél ugyan úgy fognak történni a dolgok, ahogy nálam. Mert ahány ember annyi féle szokás, világnézet. És ez a gyerekekre is igaz. Nincs két egyforma személyiségű gyermek. Még az ikrek is teljesen mások, attól eltekintve, hogy külsőre egyformák. (persze ha egy petéjűek) Így koránt sem biztos, hogy az én élményeim, tapasztalataim, amik majd lesznek a babócák érkezése után bárkinek is hasznosak lennének. 
De akkor kezdem a legelején. 
Párommal eldöntöttük, hogy szeretnénk igazi családdá válni, és eljött az ideje, hogy két macskán kívül a házat gyerek zsivaj is betöltse. Annyira nem voltam rá pörögve a teherbe esésre. Nem néztem sem peteérésről a naptáram, se gyógyszereket nem szedtem azért, hogy mihamarabb teherbe essek. Úgy voltam vele, hogy majd jön a kicsi, ha idejét érzi. Addig meg legalább tudjuk még tovább építgetni a jövőjét, és saját magunkat is jobban fel tudjuk készíteni a változásra. Mondjuk ez inkább rám igaz. Tudom, hogy páromból csodálatos édesapa lesz. Én nehezebben viselem a változásokat. Soha nem is viseltem őket jól.
Kb fél év telt el hiába való próbálkozással. Minél többet fordult elő, hogy késett a mensim, annál nagyobb volt a csalódás, amikor megjött. Még magamon is meglepődtem, hogy tényleg ennyire rosszul érint? Tényleg ennyire szeretnék gyereket? Emlékszem, egyik alkalommal dolgozni voltam, amikor késett pár napot, reménykedtem, és végül megjött én meg a barátnőmnek bőgtem a munkahelyemen. 😅 Akkor jött el az a pillanat, hogy úgy voltam vele, hogy a kezembe veszem kicsit az irányítást, és figyelni fogom, mikor is van a legnagyobb esély a teherbe esésre. Eltelt egy újabb hónap, és közeledett az újabb esedékes piros betűs nap eljövetele. Pont előtte voltam három nappal a nőgyógyászomnál, egy rutin vizsgálaton, mert hát egy kicsit beparáztattam magam, hogy mi van ha baj van 😆😅 Persze semmi gond nem volt, a Doki csak annyit látott, hogy meg van vastagodva a méhfalam. Egyből izgatott lettem. Vártam, hogy hátha lát valamit, hátha hallok valami jó hírt. Közölte, hogy ez lehet attól, hogy meg fog jönni. Majdnem sírva fakadtam a vizsgálat közben. 
Eljött a mensi esedékes első napja, és volt egy minimális, rózsaszínes vérzésem, Egy világ omlott bennem össze, azt hittem, hogy meg fog jönni. Este, fürdésnél még egy hisztit is lenyomtam szegény páromnak, hogy én nem akarok menstruálni, ne jöjjön meg, mert és gyereket szeretnél. Nem igen tudott szegény mit kezdeni a helyzettel, nem igen voltam hisztis típus.
Eltelt a nap, majd még egy, de csak a rózsaszínes minivérzés maradt meg. Ott már furcsáltam, (persze egyből arra gondoltam, hogy biztos baj van velem 😅😅😅) Egyből írtam két barátnőmnek is, akik hozzám képest szakértőnek számítanak. Miután jól szét sokkoltam őket és páromat is az interneten talált információkkal, abban maradtunk a csajokkal, hogy holnap csinálok egy tesztet. Mondanom sem kell, hogy nem sokat aludtam az éjszaka. Fél 8 előtt felébredtem, hogy keressek egy nyitva lévő bármit, ahol lehet kapni terhességi tesztet. Szerencsémre a közelben lévő patika pont fél 8kor nyitott. Hipersebességgel magamra kaptam egy nadrágot és egy kabátot, belebújtam a cipőmbe és elindultam a patikába. Konkrétan semmi nem érdekelt. Nem törődtem azzal, hogy nem vagyok megfésülködve, hogy fogat nem mostam, de még az sem érdekelt, hogy a szemüvegem sem vettem fel. Mint a szemellenzős lovak, célirányosan mentem a patika felé. Utólag tudtam meg, hogy az egyik barátunk akkor látott, de nem köszönt rám, mert elmondása szerint olyan iramban csörtettem, hogy vigyázva állt a kocsiban. 😆😆

A patikában vettem két tesztet, és szinte futottam hazáig. Az is közre játszott azért, hogy majd bepisiltem már. Felérve a lakásba kabátom ledobtam magamról és szaladtam a wcre. Azért nem volt egyszerű két tesztet egyszerre megcsinálni és olyan izgalomba voltam, hogy eszembe se jutott mondjuk elrakni a vizeletet. 
A lényleg, hogy sikerült, és mind a két teszten megjelent egy-egy halvány, második csíkocska. Nem akartam hinni a szememnek. Persze egyből küldtem a csajoknak a képet, hogy akkor ez most az amire gondolok? ez tényleg pozitív? de akkor miért ilyen halvány? Juci megnyugtatott, hogy neki ennél halványabb volt amikor az első kisherceggel volt várandós, és majd erősödik a csík. 
Alig bírtam kivárni, hogy Krisz felkeljen. Szívem szerint sikítva ugrottam volna rá az ágyban, de mivel sokat dolgozik szegény és keveset pihen, hagytam, hogy keltse az ébresztő. 

Az órámmal együtt számoltam vissza a másodperceket, nyolcig. Nagyon örült a pozitív tesztnek.💖

Számtalanszor elképzeltem, hogy ha egyszer terhes leszek, hogyan fogom vele közölni. Szerettem volna venni egy baba cipőt, bele tenni egy dobozba és oda adni neki a teszttel. De abban a pillanatban, amint megláttam a kettő kis csíkocskát, még ha halvány is volt, semmire nem vágytam, csak arra, hogy megosszam vele, Hogy elmondjam neki, hogy sikerült! Hogy végre tényleg család lehetünk! 

Rá egy hétre újra megismételtem a tesztet, és erősebb lett a második csíkocska. Alig vártam, hogy menjek nőgyógyászhoz, hogy láthassam a kismanót és tényleg elhiggyem, hogy ez a csoda velem is megtörténik 🙏😊💖